Orbán Viktor a föld, a víz és a szél ura! A magyarok miniszterelnöke ezenkívül még közeli rokonságban van Poszeidónnal és Aiolosszal, és minden bizonnyal Szent Péter is személyes ismerőse. Legalábbis a magyarok demokratái szerint.

Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány főtribunok ugyanis azt követelték tegnap, hogy Orbán cselekedjen, állítsa le a szelet, és személyesen mentse ki az embereket a hóviharból. Ezenkívül meg természetesen mondjon le, mert milyen kormányfő az, aki nem látja előre és nem akadályozza meg a természeti katasztrófákat – speciel ilyenkor eszébe jut az embernek egy bizonyos budapesti augusztus 20., amikor öten vesztették életüket, de hát a politika nem a memória művészete.

A frappáns közlemények megfogalmazására tegnap bőven jutott idő, hiszen a pártmítingeket elmosta a természet. Ilyenkor az egyszeri demokrata egyik szeme sír, a másik nevet. Hiszen egyfelől ugyan elmarad a menetrendszerű március 15-i tünti, ugyanakkor a melegből, előre hozott vasárnapi rántott hús mellől mégiscsak jobb a kormányt szidni. Pedig a demokraták most nagyon készültek, ütősebbnél ütősebb jelszavakkal. Hiszen ki az a megfáradt hazafi, aki nem rozsdamentesíti LMP-s zászlaja rúdját az „ide veled, régi bringánk!” lózungra? Fővárosi forradalmár lenne az, aki nem felel Bajnai hívó szavára, amikor a nép ludas milliárdosa az „Orbán–Simicska-ház” megdöntésére hív? S ki az az elvetemült, aki nem rántja elő ifjúságát, ha megpillantja a „Szabadság, szerelem, MSZP” transzparenst?
Ezt fújta el a fránya hóvihar…
A Milla persze erre is talált megoldást, Juhász Péterék egy technokolfüggő pragmatizmusával közölték: ha március 15-én rossz az idő, akkor március 17-én ünnepelnek majd március 15-ét. Nem hagyják kárba veszni a nagyszerű tünticímet: Azért a víz az úr!

Na most, kedves olvasó, ne gondolja azt, hogy a leírt betű ugyanazt jelenti önnek, egyszerű polgárnak és a demokratikus ellenzékinek. Nem. Ön Petőfi sorairól a forradalomra, a néphatalomra asszociál. A magyarországi demokrata ennél cizelláltabb elme: először is erről is, mint mindenről, az jut eszébe, hogy „vesszen Orbán”. A kötelező ellenzéki mantra után jön a mondat tényleges értelmezése: mivel tényleg a víz az úr, meg kell védeni a szolgáltatókat, a multinacionálisan vezérelt piacgazdaságot. A harmadik gondolat pedig az, hogy fel kell tárcsázni a brüsszeli ismerőst, mert veszélyben vannak a demokraták.

Összefoglalva: takarodjon Orbán, mert akkor megőrizhető a baráti multik haszonkulcsa, s ehhez vegyünk igénybe minden létező külföldi segítséget. Ennyi a patrióta demokratikus ellenzék politikai krédója.
Orbán Viktor most Brüsszelben ismét megtapasztalhatta az ellenzéki hitvallás harmadik elemét. A „magyar demokrácia barátai” újra harcba lendültek, néha úgy tűnhetett, hogy a pár pontos pesti alkotmánymódosításnál nincs is nagyobb baj az uniós családban. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke már szankciókat is vizionált. A német szociáldemokrata politikusnak a „magyarországi önkény” egyébként is kedvenc témája, ennél nagyobb hévvel csak a melegek házasságáról és afrikai országok demokratává bombázásáról tud szónokolni. Csatlakozott hozzá még vagy fél tucat uniós képviselő, és kétségeit fejezte ki a magyar alkotmányozással kapcsolatban az Európai Parlament büféjének kurd segédtakarítója is.

Tényszerű állásfoglalásukban egy a közös: mikroszkópnyi büdös tény sincs benne. Martonyi János külügyminiszter a minap találóan jegyezte meg Brüsszelben: kérem, legalább egyszer olvassák el, mi van a magyar alaptörvényben, s utána beszéljenek róla. Azonban az olvasás macerás, ráadásul az alkotmányokban rendszerint sok az összetett szó, ami megerőlteti az agyat. Meg hát nem is ez a lényeg.

A brüsszeli demokráciaféltés rendre akkor erősödik fel, amikor a kormány idehaza a multikhoz nyúl. Gyurcsány letiportathatta fél Budapestet, az unióban elnéző mosolyt kapott, hiszen nem sértett gazdasági érdeket. Orbán március 15-i kokárdája a magyar nacionalizmus rikító példájává válik abban a pillanatban, amikor szóba kerül a rezsicsökkentés. Kimondani ezt persze nyíltan nem lehet, hiszen ott a fránya nép a kényelmetlen igazságérzetével. Ezért kell az alkotmányos duma, az uniós szakértői tiltakozás, a hazai profi civil spontánra kiképzett tüntetése. S igen, ehhez kell Petőfi szavainak bajnais privatizációja is. Az ellenzék közleményháborújának tanulságát amúgy egy órákat a viharban töltő autós fogalmazta meg a legjobban tegnap az interneten: sok a demokrata, kevés a hólapát. (Magyar Hírlap)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.