Van az úgy, hogy...

Sokan sokfélék vagyunk és ebben rejlik az amit a konformista "egyen gondolkodók" nehezen értenek, értettek meg, a "világnézeti parancsnokok" akik azt akarták ránk erőszakolni, hogy nincs Isten és nincs haza. Aztán ezek az emberek eltűntek a hatalomból, de csak onnan mert máig köztünk járnak vagy ők, vagy a ránk hagyott fiaik unokáik. Akik máig azt hirdetik, a "sokszínűség" álcája mellett, hogy az "igaz gondolat" csak az lehet amit Ők találtak ki.

Mérgezik vizeinket, hogy aztán ez a méreg a testünkbe ivódva okozza, hogy magyar a magyar ellen ugorjon, hogy a megosztottság legyen, mert annak zavarosában a legjobb halászni számukra, és sajnos fogásuk gyakran akad.  Felülünk a gonosz terveiknek, és ártunk ha kell egymásnak is. Van az úgy, hogy rossz döntéseket kell hozni, hogy csak utána lássuk be annak a rossznak a meghozatala, hány és hány ráhatással jött létre. De ha meghoztuk és utána sem akarunk rajta javítani, abban a csapdába estünk amit ástak nekünk. Ott ülhetünk a gödör mélyén és csapkodva átkozódhatunk, a dolog nem lett sajnos ettől jobb.

Az igazság se mindig a teljes igazság. Mert ha így nézzük nekünk ad igazolást, ha úgy akkor másoknak. Az igazság fene nagy keresése közben pedig ott találjuk magunkat a dilemma előtt, hogy valóban ez az az örök és teljese igazság amit megtalálni szeretnénk, vagy csak a fele.
Ha megosztott nemzet akarunk lenni, haladjunk tovább azon az úton amitől 2010-ben egy ország többsége szabadulni akart és meg is tett. Kimondta, még ha gúnyolódnak rajta sokan, a "fülkében", több hazugságot nem akarunk.

Nem akarjuk azt, hogy egy "következmény nélküli ország" polgárai legyünk. Ahol ha egy politikus hibázik, azt egy laza kézmozdulattal elintézve letudja. Nem ezt akartuk! Mi azt akartuk, ha valaki rosszul döntött vállalja annak következményét és valljon szint őszintén ha kell magát lejáratva is, legyen felelős tetteiért. Mit tudnak ellenfeleink felmutatni, amiben az erkölcs magaslatából beszélnek: egy hazugságbeszédet amit egy ország szégyene mondott el társainak titokban. Majd amimkor ez kitudódott, magasztalták fel "igazság beszéddé". Következménye pedig az, hogy ez az ember máig tényező lehet a maguk körén belül és sajnos némely honfitársunk számára egyaránt.

Amikor azt boncolgatom, hogy az igazság csak egy lehetne, de mégsem az, ezt azért teszem, hogy megpróbáljam érteni, mi abban a felháborító ha egy miniszter hibás döntését felülbírálva, egy beismerés után másként dönt. Bevallotta, és mi azon marakszunk, hogy ez most helyes volt vagy sem, ugrunk egymásnak, hogy ez így nem helyes.  Lehet a döntés első körben nem volt helyes, és már akkor kellett volna gondolkodni, azon mit írok alá és kinek. De nem így történt, de a következménye már kísérti tovább.  És most mi akik valahol egy oldalon állunk, játsszuk el vele a nyuszika viccet, ha volt rajta sapka, ha nem... Gondolkodjunk inkább el azon, és ez visz inkább előre szerintem, hogy ez valóban helyes, és valóban a mi ügyünket segíti, vagy inkább ismét egy megosztást hozhat el, mely már vitte a jobboldalt a vesztesek oldalára.  Lehetünk ettől még ezen az oldalon mi is sokszínűek, de kétszínűek soha, mert akkor megint az egymás elleni acsarkodás feszít szét bennünket, és ezt mint egy falat kenyér, úgy akarják ott a másik oldalon a középső ujjukat felmutató "senkik".
A jobboldali világnézet egy, még ha van aki radikálisabban néz a világ felé, és van aki kevésbé, a világnézeti pontok mégis azonosak. Tehát legalább mi itt tiszteljük és szeressük egymást, mert ha nem mint írtam, fájó sebeinkbe sót hintve az ellenség győzedelmeskedhet, és annak minden jobboldali érezni fogja a következményét  (Tibidijzséjj)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.